resprint

Idegen világ, én világ

Idegen helyzetbe kerültünk. Mi. Mármint a világ. Vagyis nem az a világ ami a Földön van és a Nap körül kering (mint a hering :)), hanem az ÉN VILÁGOM. Az ÉN VILÁGOM jelentése (ha valakinek estleg új lenne a fogalom) : az én személyes életem, annak minden szereplőjével, helyszínével, gondolatával, érzelmével és történetével, beleértve mindent, ami csak a képzeletemben létezik, amit én találtam ki és az életem részének érzek. Tehát minden ami én vagyok és hozzám tartozik, akár képzeletbeli, akár a valóságos. Amúgy egy kicsit önző ez az ÉN VILÁGOM dolog (legalábbis az enyém), mert itt én vagyok a főszereplő, minden rólam szól, konkrétan körülöttem forog a Föld és értem kel fel a Nap (ez persze a dolgok képzeletbeli része, amúgy; álmodik a nyomor). És jó érzés hogy ez így van, ha már a való világban csak egy vagyok a hétmilliárd élő ember közül. Legalább itt legyen minden úgy, ahogy akarom. Mert ez az ÉN VILÁGOM.

Szóval mostanában én és a világom idegen helyzetbe kerültünk. Eddig egy olyan (igazi) világban éltem (éltünk) ahol ugyan történtek rossz dolgok, de ezekről a hozzám hasonló korú és helyzetű emberek és én általában nem tudtunk. Aztán ahogy telik az idő és a tízes éveinkbe lépünk, fokozatosan kinyílik a világ és már nem csak az létezik ami otthon, a játszótéren vagy az iskolában történik. Egyszer csak rájövünk, hogy vannak a világon más földrészek is, ahol nem alap, hogy a csapból folyik a víz, hogy minden nap jól lakhatunk, hogy biztonságban kimehetünk az utcára, vagy hogy lány létünkre is tanulhatunk. Egyre több mindent tudunk meg mások helyzetéről, hogy máshol hogyan élnek. Felfogjuk, hogy amit a híradóban látunk, az nekünk csak pár képkocka, de valakinek a valóság.

Persze ez mind nem egyszerre zúdul ránk. De ahogy egyre több mindent megértünk, talán odáig is eljutunk, hogy itt az ideje hálásnak lenni. Hálát adni az égnek, a sorsnak, az univerzumnak, vagy tökmindegy, mindenki annak akiben hisz, azért mert ez a valami, ami ilyen rossz és sötét, messze van tőlünk. Még messze van.

Saját magamnak az ÉN VILÁGOM képzeletbeli részét, talán valami védekezésképp találtam ki. Nem csak ez, hanem úgy általában bármi ellen. Mert így ha unatkozom, fáradt vagyok, elegem van, vagy épp félek valamitől, mindig van hova mennem.

Egy ideje azonban ez a valami, ami ilyen rossz és sötét, viharos sebességgel közelít felénk. Hozzád, a világodhoz, hozzám és a világomhoz. Ez egy idegen helyzet. Nem szoktam még meg, hogy amit a tv-ben, a híradóban látni, az nem is olyan messze, hanem ugyan ezen a földrészen van mint én. Azok az emberek, akik rosszat akarnak másoknak, itt vannak, ahol mi. Azt akarják, hogy féljünk. Nem csak tőlük, egymástól is.

Időről időre rájössz erre te is. És ilyenkor megijedsz és félsz. Nyilvánvaló és érthető. De ha egyedül maradsz a félelmeddel, ha folyton együtt létezel vele, azzal csak magadnak ártasz, ők meg elérik a céljukat, mert már az új szomszédban is az ellenséget látod. Nem is csak látod, már magad keresed.

Ebben az esetben (is) nagyon jól jön a te ÉN VILÁGOD. Ez is a feladata, hogy megnyugtasson és erőt adjon. Hogy segísen eligazodni ebben az idegen világban.

Mert ha kezdeti ijedség után már tudsz reálisan gondolkodni, akkor azt is megérted , hogy nem jó félelemben élni. Ne is akarj így élni. Helyette változtasd meg a saját világodat.

Nekem az ÉN VILÁGOM segített és segít ebben. Ahogy hallottam rosszabbnál rosszabb híreket, valahonnan nagyon (hidd el, nagyon nagyon) mélyről előbújt a lázadó énem. Az, amikor felfogtam, hogy ezek azt akarják, hogy félelemben éljünk, azt váltotta ki a lázadó énemből, hogy nem. Csakazértsem.

Nem azt mondom, hogy nem szoktam megijedni egy-egy hír hallatán és azt sem mondom, hogy nem fog el néha a félelem, hogy vajon mikor ér ide?. De ilyenkor is (ahogy általában) elmerülök az ÉN VILÁGOMBAN. És amikor visszatérek a valóságba, újra bennem van a lázadó lélek.

Sőt; tovább megyek. Ebben a rossz és semmirekellő és gonosz és sötét világban is keresem a jót, a csodát, az örömöt. Amitől különleges lesz számomra. Amitől úgy érzem, örülök, hogy ebbe a korba születtem.

De ettől még ez egy idegen világ, amiben ezek a hol képzeletbeli, hol valós dolgok csak egy kis megnyugvást adnak a lelkemnek. De valami biztos. Soha nem hagyom el az ÉN VILÁGOM. Csakazértsem.